Dr. Varga Emília vagyok. Az állatok szerelmese. Születésem óta mindig kutyák, macskák vettek körül. Néha volt nyuszink, sününk, sérült galamb, sirály, akiket gyógyulás után útjukra eresztettünk. Mindig sok-sok szeretetet kaptunk kedvenceinktől.
2007-ban határoztam el végleg, hogy macskatenyésztésbe fogok. Mivel életem nagy része tanulással telt, ezért ebbe sem csak úgy kaptam bele, hanem nekiálltam tanulni. A macskákról, a genetikáról, a veszélyekről.
Jártunk macskakiállításokra - először csak nézőként. 2009-ben vettem meg első két tenyészcicámat. Választásom a Maine coonokra esett, mivel ezekbe a szelíd óriásokba rögtön beleszeret az ember. Nem csalódtam - csuda egy fajta. Kiscicáink leendő gazdijainak is ugyanennyi öröme lesz bennük.
Mivel nem hagyjuk magukra a többieket sem, együtt élünk az ivartalanított házimacskánkkal, és két kutyánkkal, Csacskával és Johnnyval.
A cicák iránti imádatunkat a sajnos nagyon korán meghalt Luca cicánk erősítette meg. Már több mint egy éve nincs velünk, de még mindig siratom, és emléke mindig velünk marad.
Kutyáinktól, cicáinktól nagyon sokat tanulunk. Mindegyik külön egyéniség.
Állataink együtt élnek velünk. A macskakifutót úgy építettük meg, hogy a házunkat vegye körül, így velünk vannak tavasztól őszig is - amikor a család többet van kint a teraszon. Ilyenkor a kutyák is bejöhetnek. Egyébként pedig kintről őrzik őket, bár egyre gyakrabban engedem be őket a házba, hogy összeszokjanak.
A cicák és kutyák nagyon jó barátok tudnak lenni. Meggyőződésem, hogy hibát csak az ember követ el. Ellenségeskedés csak ott van, ahol úgy nevelik az állatokat. Különösen a kölyök állatokat könnyű összeszoktatni. Szeretettel és türelemmel idősebb korban is összeszoktathatók. Szeretet és türelem nélkül azonban egyébként sincs állattartás. Felelősséggel tartozunk nekik, amiért ők nagyon hálásak.
Fájó szívvel 2015-ben megszűnik a tenyészet. Az alapcsapat persze marad. Tehát nem maradok cica-kutya nélkül.
2007-ban határoztam el végleg, hogy macskatenyésztésbe fogok. Mivel életem nagy része tanulással telt, ezért ebbe sem csak úgy kaptam bele, hanem nekiálltam tanulni. A macskákról, a genetikáról, a veszélyekről.
Jártunk macskakiállításokra - először csak nézőként. 2009-ben vettem meg első két tenyészcicámat. Választásom a Maine coonokra esett, mivel ezekbe a szelíd óriásokba rögtön beleszeret az ember. Nem csalódtam - csuda egy fajta. Kiscicáink leendő gazdijainak is ugyanennyi öröme lesz bennük.
Mivel nem hagyjuk magukra a többieket sem, együtt élünk az ivartalanított házimacskánkkal, és két kutyánkkal, Csacskával és Johnnyval.
A cicák iránti imádatunkat a sajnos nagyon korán meghalt Luca cicánk erősítette meg. Már több mint egy éve nincs velünk, de még mindig siratom, és emléke mindig velünk marad.
Kutyáinktól, cicáinktól nagyon sokat tanulunk. Mindegyik külön egyéniség.
Állataink együtt élnek velünk. A macskakifutót úgy építettük meg, hogy a házunkat vegye körül, így velünk vannak tavasztól őszig is - amikor a család többet van kint a teraszon. Ilyenkor a kutyák is bejöhetnek. Egyébként pedig kintről őrzik őket, bár egyre gyakrabban engedem be őket a házba, hogy összeszokjanak.
A cicák és kutyák nagyon jó barátok tudnak lenni. Meggyőződésem, hogy hibát csak az ember követ el. Ellenségeskedés csak ott van, ahol úgy nevelik az állatokat. Különösen a kölyök állatokat könnyű összeszoktatni. Szeretettel és türelemmel idősebb korban is összeszoktathatók. Szeretet és türelem nélkül azonban egyébként sincs állattartás. Felelősséggel tartozunk nekik, amiért ők nagyon hálásak.
Fájó szívvel 2015-ben megszűnik a tenyészet. Az alapcsapat persze marad. Tehát nem maradok cica-kutya nélkül.